Tklubos kulisszák mögötti séta!
Típus: hír, dátum: 2014. July 30. 21:40
Szerettük volna, ha valaki olyan számol be az első sétáról, aki azelőtt még soha nem járt nálunk, soha nem találkozott velünk, így nem is vádolható elfogultsággal :) Megkértük Katát írja meg, mint látogató és Tklub tag, az ő szemszögéből milyen élményekkel gazdagodott, hogy érezte magát a nem mindennapi séta alkalmával.
Beszámoló Kata tollából:
Ha most fel kellene idézned három, állatokkal kapcsolatos hasonlatot, valószínűleg lenne köztük legalább egy a következők közül: „Üvölt, mint a sakál.” „Fürge, mint a nyúl.” „Ravasz, mint a róka.” „Álnok, mint a kígyó.”
Sokan tudjuk, hogy ezek a szófordulatok nem feltétlenül tükrözik a valóságot. De arra nem gondoltam volna, hogy milyen új megvilágítást kapnak, ha elmegyek a Noé Állatotthonba és testközelből megismerkedem a lakóival!
Mától én inkább ezeket javasolnám:
„Két pofára zabálja a háztartási kekszet, mint a sakál” – miután finoman, óvatosan, jól nevelten elvette a tenyeredből… :)
„Fürge, mint a háromlábú kutya” - aki emelkedőn felfelé is tartja az iramot a többiekkel, mert szereti a társaságot.
„Megilletődött, mint a róka” – aki bár egy kicsit zavarban van a látogatóseregtől, elégedetten hunyorogva fogadja a simogatást.
„Jámbor, mint a kígyó” – aki nem mellesleg rendkívül fotogén is, és tényleg nagyon türelmesen „pózol” bárkivel.
Továbbá személyesen meggyőződhettem arról is, hogy a láma szeme nem sötétkék (ezért a gondolatért egyébként nem engem illet a dicsőség, döntse el, aki mondta, hogy nevét adja-e ehhez a gyöngyszemhez :D),
illetve, hogy a makákó a fenekével csücsörít rád, ha szimpatikusnak talál. Néha a szájával is. Ha pedig nem talál rokonszenvesnek, hát… állítólag annak is a fenekéhez van köze, annyi különbséggel, hogy amit ilyenkor az alfelével csinál, azzal utána megdobálja a nemkívánatos látogatót.
Azért írom ezt az összefoglalót, mert bár egy ideje a Támogató Klub tagja vagyok, ma jártam először az Állatotthonban, ráadásul részt vettem az első „kulisszák mögötti sétán”. Megkértek, hogy mondjam el, hogyan láttam őket.
Mielőtt elindultam itthonról, volt, aki figyelmeztetett, hogy szerinte szomorúan fogok eljönni onnan (ő még nem járt a Noénál). Én viszont röviden összefoglalva azt mondhatom: annyira feldobva jöttem el, hogy máris számolom a napokat, hogy mikor tudok újra menni! :)
Gondolkoztam kevésbé közhelyes hasonlaton, de tényleg az volt a benyomásom, hogy ilyen lehet a mennyország. Már csak azért is, mert az ott dolgozók igazi földre szállt angyalok, akik szívüket-lelküket, idejüket, erejük utolsó cseppjeit adják boldogan a lakóknak. És azért is, mert azok a bizonyos lakók itt a második életüket élik, és sokan közülük valóban a halál torkából érkeznek.
Az előbbi állításom szerintem még azzal együtt is helytálló, hogy itt rengeteg állat nem egészséges. Ezt a Noé tevékenységét figyelemmel követők, azt hiszem, nagyon jól tudják, a résztvevők pedig annál is jobban, ezért nem is kell részleteznem, mennyien vannak itt, milyen sokféle testi és lelki sérüléssel, betegséggel. De egyszerűen nem lehet nem érezni azt, hogy ezeket az állatokat SZERETIK. Ők már nincsenek egyedül. Velük törődnek. Szurkolnak, imádkoznak értük, megsiratják őket. Persze, hogy van ok a szomorkodásra, de legalább annyi ok van a reménykedésre, az örömre, a nevetésre, az összetartásra, a küzdeni akarásra és a siker ünneplésére is.
A kulisszák mögötti sétát pedig mindenkinek ajánlom, aki kíváncsi rá, hogy milyen egy olyan idegenvezető, aki kollégái elmondása szerint „levegővel táplálkozik, azért tud olyan sokat beszélni”. Mindent megtudhattok tőle, ami érdekel, és megígérhetem, hogy minden érdekelni fog, amit mond. Mert akikről mesél, és akiket bemutat, nem mindennapi társaság. :) Akit érdekel, hogy milyen a tapintása egy vadmalac, szarvas, láma, bárány, róka, vagy sakál bundájának, vagy egy kígyó bőrének, mindenképpen jelentkezzen a sétára.
Ha szeretnéd tudni, hogy milyen barátságosak és nyugodtak tudnak lenni a hozzáértő gondoskodással kezelt vak lovak, hogy néznek ki élőben a brémai muzsikusok, mennyire hálásak tudnak lenni a lábadozó cicák egy kis ketrecen keresztüli simogatásért, mennyire hálás bármelyik állat bármilyen törődésért, vagy hogy neked éppen puszit, vagy valami mást fog dobni Pepe, a makákó feneke, nem fogsz csalódni.
Tklub tagjaink számára hamarosan újabb "Kulisszák mögötti" sétát szervezünk :) Az időpontról emailben értesítjük ki a tagokat! Regisztráció szükséges, mivel a séták korlátozott létszámmal indulnak!
